To slash holes into the rose arbor,
so that I can see you just as
I have always remembered you.
There is no other way to render
you who swing with a girl’s
gentleness through the arbor
so that our hands touch for a few instants
when I cut down one large branch or other.
We have met somewhere before,
but the thorns scratch the air so
that I can’t look straight into your eyes;
I just sense your motion toward me.
Kertai Csenger: Folyton metszeni
Lyukakat metszeni a rózsalugasba,
hogy olyannak lássalak,
ahogy mindig is emlékeztem rád.
Máshogy lehetetlen formát adni neked,
aki egy kislány szelídségével
lendülsz keresztül a rózsalugason,
hogy néhány pillanatra összeérjen a kezünk,
amikor levágok egy-egy nagyobb ágat.
Valahol már találkoztunk,
de annyi tövis karcolja át a levegőt,
hogy nem tudok tisztán a szemedbe nézni,
csak sejtem, mikor közeledsz felém.
Csenger Kertai (b. 1995). Hungarian poet. Author of two poetry collections, Mindig kivirágzik (2019) and Hogy nekem jó legyen (2021). Studies aesthetics and Hungarian literature at the Eötvös Loránd University in Budapest. Since 2019 he has served as an editor of the arts journal Új Forrás, where he helped create a column featuring young writers. Five poems from his second collection have been set to music and song by Hungarian musicians.
Diana Senechal
Also by Diana Senechal (see all)
- Csenger Kertai: Mercy - February 25, 2022
- Csenger Kertai: Constant Slashing - February 25, 2022
- Gyula Jenei: Madeleine - September 22, 2019
More in this issue
