Slow attention has raised in you a child who doesn’t ask for things, just sits before his father, quietly.
You wait. For a bird.
From amidst the foliage the sun sticks out its head and lights up a bare, lichen-soaked tree.
Like a wire sending power through the monitor’s blue to the eye.
Like mercy flying through the open window.
Kertai Csenger: Irgalom
A lassú figyelem kinevelte benned a gyermeket, aki nem kér, csak ül az apja előtt, csöndesen.
Vársz. Egy madárra.
A lombok közül kidugja a fejét a nap, és megvilágít egy csupasz, zúzmarától ázott ágat.
Olyan, akár a vezeték, ami az áramot szállítja a monitorok kékjén át a szembe.
Olyan, akár az irgalom, ami berepült a nyitott ablakon.